A képen 5-6 éves kisfiú hasal egy homokozóban. Előtte kisebb műanyag dömper. A fiú vissza felé néz. Nem az előtte lévő kis dömper irányába. Talán valami elvonta a figyelmét eddigi játékáról. Zőld-kék póló és színes sort van rajta. A kép hangulata derűs, békés.

Döglesztő általánosítások a fejlődés területén

Hasznos? Oszd meg másokkal is!

Gyakran megakadok azon, amikor aggódó anyák, apák kérdéseire, hogy nincs-e valami baj, ha a gyerek nem teszi ezt, vagy azt, mikor a szomszédé már igen, olyan egyszerű általánosításokkal válaszolnak, hogy minden gyermek különböző ütemben fejlődik, nem szabad siettetni a folyamatokat.

Ok. Minden ember a maga ütemében fejlődik. Aláírom. De már ebben a hosszúra sikerült felvezető mondatban is több olyan elem van, ami viszonyítás nélkül egyszerűen értelmezhetetlen.

Vajon, mi nyomasztja?

Az első, hogy ha már egy szülő, aki alapjáraton a saját gyerekét tartja a világon a legkülönbnek, aggódik, hogy valami nincs rendben, akkor kérdezzünk már utána kicsit, mi aggasztja? Lehet, hogy a szülő nem tudja szakmai pontossággal bemérni, körülírni a jelenséget és például csak annyit mond: a kisfiam már 8 hónapos és nem kúszik. – Ez önmagában persze nem igényel kezelést, ha..

  • a gyermek egyébként kialakult napirenddel bír,
  •  szabad, kemény talajon töltött mozgás lehetősége adott,
  • evése, alvása rendben van,
  • teste teljesen szimmetrikus (nincs a combredőkben eltérés, végtaghossz különbség nem tapasztalható),
  • izomtónusa normális,
  • a fejlődés eddigi lépcsőfokait (fejét emeli háton, hason, karját feje fölé nyújtva átfordul, feltámaszkodik, hason játszva játkért nyúl mindkét kezével) rendben teljesíti, alkalmazza,
  • a kúszás-előkészítés mozdulatai már láthatóak.

Hirtelen ennyi kérdést tudnék feltenni egy ilyen kijelentés hallatán. Gyanítom, hogy a válaszok 90%-os találattal kijelölnék a kutatni érdemes területet és igenis lenne miért szakemberhez fordulni. Vagy csak változtatni egy szokáson a fejlődés érdekében.

Saját ütemben? Csak szépen sorjában!

A képen egy baba fotózott fejlődési fázisait látjuk. Háton fekvés, hason támaszkodás, mászás, térdelés, felegyenesedés és járás fázisaiban.

A második, hogy minden gyermek a maga ütemében fejlődik. Igen, bizonyos határok között! Az egyedfejlődés során végigélt fejlődési sor minden elemének megvan az idegrendszer felépülésében elfoglalt szerepe! Nem lehet anélkül megspórolni a hason való játékot, hogy a térlátás ne szenvedne csorbát. Ha egy baba „nem szeret” hason tartózkodni, annak oka van. Feszes tónus, elakadt ízület, gyomorprobléma is állhat a háttérben.

Ha a gyerek amúgy értelmes, ki fogja kerülni a kellemetlen helyzetet és fejlődik szépen tovább, amíg a hiány valahol nem jelentkezik. Erre jó példa kedves ismerősöm fia, aki se nem kúszott, se nem mászott, mégis nagyszerűen fejlődött. Jól tanult, kiterjedt baráti köre volt, kedves, népszerű fiú lett. Az egyetem ábrázoló geometria tantárgya volt az, ami a hiányt először megmutatta az ő életében. Az feladta a leckét az egyébként jól rajzoló fiúnak. A térlátás kialakulásához bámulni, tanulmányozni kell a padlót. Ez van.

Kritikus periódus

A fejlődés mérföldköveinek pedig megvan a maguk időkorlátja. Ezt sokféle néven nevezik: kritikus periódus, szenzitív periódus, időablak stb. Ez azért van, mert az idegrendszer fejlődni akar. A cél a teljes önállóság, a teljes mozgásszabadság. A fejlődés nem áll meg, ha egy-egy eleme zavartan működik, vagy hiányzik. Csak más irányt vesz. A nem használt idegi kapcsolatok elhalnak és azok erősödnek tovább, amelyeket használunk.

Figyeljük az útmutatókat!

A harmadik, önmagában félreérthető kijelentés: Nem szabad siettetni a folyamatokat. Igaz. Csakhogy ennél a jótanácsnál is meg kell különböztetni két dolgot!

Egyik, hogy a fejlődés egymásra épülő mozgásformák sorozatában valósul meg, ha az érés eléri a következő lépcsőfokot, magától megy majd, és kár ebbe erőszakkal beleavatkozni. Egy példa: az egyensúlyi rendszernek és a gerinc melletti izmoknak minimálisan 8 hét mászás kell, hogy a felegyenesedett emberpalánta valóban ügyesen járjon, és gerince is kialakuljon ehhez. Ezek mellett az idegrendszerben ilyenkor érlelődik az agyfélteke-dominancia. Ha ebbe erőszakkal beleavatkozunk, és járatjuk a babát, biztos, hogy egyensúlya gyengébb lesz, mint szükséges, a kezesség több ideig marad bizonytalan, így a finommotorika érésére is hat elhamarkodott „büszkeségakciónk”, nem is beszélve a társuló figyelemzavarról.

A másik túlzás viszont, hogy sokan azzal nyugtatják a bizonytalan szülőket, hogy csak várjanak, várjanak. Akkor is, ha már egyébként minden józan fejlődési útmutatóhoz képest több hónapos csúszásban van a gyermek. Ezeket a fejlődési útmutatókat érdemes figyelemmel kísérni, mert ha három hónapnál nagyobb elmaradást tapasztalunk egy-egy mozgásformával kapcsolatban, az évekre visszavetheti a gyermek fejlődését. Nem mozgásban, hanem tanulási készségekben és a társas kapcsolatokban. Nagyon javaslom a Dévény Alapítvány kiadványán túl a koragyermekkor.hu portált.

Érdekes, hogy már a két fent idézett útmutató is eltér az időhatárokat tekintve. Érdemes a szigorúbb határokat figyelni. Persze egy rutinos manuálterapeuta, mozgásterapeuta, vagy gyógytornász, konduktor stb. azt is észreveszi, mi miatt akadt el a fejlődés. Minél előbb kapunk szakértő segítséget, annál kisebb lesz a ledolgozandó elmaradás.

Kétszer mellé

Példaként említeném középső fiamat, aki három hónaposan már nem tudta kinyújtani a karjait izomtónus eloszlási zavara miatt. Emlékszem, hogy születése után feltűnt nekem, hogy bal karja petyhüdtebb, szinte csak lógatja. Kérésemre a kórházi neonatológus megvizsgálta, és rendben találta! Akkor még nem tudtam, hogy nem csak Katona-féle neonatológusok dolgoznak az országban.

Tehát, lehetett volna segíteni azonnal, születés után, aztán három hónapos korában, amikor a helyettesítő gyerekorvosnak feltűnt a dolog. Ő szólt, hogy figyelgessem, próbáljam nyújtogatni a karjait. Ezzel nem sokra mentem, de ezt csak Ambrus 5 hónapos korában oszthattam meg vele, mivel akkor találkoztunk újra egy újabb helyettesítés alkalmával.

Addigra a fiamat már csak hónalj-tartásban lehetett szoptatni, mert annyira kitekerte, feszítette magát. A hordozót pedig nem viselte el. Ekkor utalt be minket egyenesen gyógytornára Dr. Tóth Katalin

A kanizsai kórházban konduktív gyógytorna állt rendelkezésre, ami kicsit segített is. Ambrus háta már nem volt olyan feszes, jobban aludt, de szoptatni még mindig nehéz volt. Karjait továbbra sem tudta kinyújtani, és ezért még mindig nem fordult át hátról hasra. Egy alkalommal azt láttam, hogy kisfiam majomként kapaszkodik a terapeuta mutató ujjain, lóg a levegőben és még akkor sem nyúlik ki a karja, mikor a szakember a kollégájának odaszólva megmutatja a helyzetet: „Nézd, nem tudom kinyújtani.”

Akkor kapcsoltam. Még aznap felhívtam a Dévény Anna Alapítványt, hogy ajánljanak valakit. Nagykanizsán akkor még nem dolgozott ilyen szakember. Végül Hévízen kötöttünk ki Hajdú Gyöngyinél, akinek nagy gyakorlata volt babák kezelésében. Gyöngyi lerakta Ambrust az asztalra és kezeinek finom mozdulataitól kísérve a fiam körbemászta a vizsgálóasztalt. Igaz, tenyere helyett könyökét használva. Ekkor éreztem, hogy megérkeztünk. Jó helyen vagyunk. Ambrus ekkor 7 hónapos volt.

A következő három hónap alatt piszok gyorsan fejlődött. Túl gyorsan. Egy hetet forgott és kúszni kezdett. Egy hetet kúszott és mászni kezdett, felkapaszkodva felállt. A lakást soha nem kellett ilyen sokszor gyorsan átpakolni, mint akkor, azokban a hónapokban. A szoptatás innentől oldottan ment, és a beszédfejlődés is meglódult. Végül minden igyekezetünk ellenére 10 hónaposan stabilan járt.

Az ebben az időszakban beszedett ingerhiányok nem jelentkeztek az iskolába lépésig. Az első osztályban aztán Ambrus feltűnően fáradékonynak bizonyult. A harmadik órára használhatatlan lett. A második félévben hazahoztuk ebéd után és így, otthon tanulva teljesítette az első osztályos követelményeket, jól megfelelt eredménnyel. Én azonban nem voltam nyugodt. A fiam gyakran egybeírt egész mondatokat, bizonyos betűket, számokat szabálytalanul írt. Jellemzően azokat, amiket az iskolában tanult. Két mondat után elfáradt olvasás közben.

Nyári intenzív mozgásterápiára vittük, és sok-sok vívódás után úgy döntöttünk, másik intézményben megismételtetjük vele az első osztályt. Életünk egyik legjobb döntése volt. Még két év mozgásterápiába került, hogy a 4-11 hónapos kora között felhalmozódott ingerhiányt bepótolva képességeinek teljesen birtokába kerüljön.

Ezért kérem! Óvatosan az általánosításokkal!

Hasznos? Oszd meg másokkal is!

Cikkeim

Gyermekágyas történetek

A szülés és gyermekágy témaköre tölti ki gondolataimat mostanság. Azért kezdtem magam beleásni ennek a szép és felelősségteljes időszaknak a kihívásaiba, mert a legtöbb általam kezelt gyermek problémája ebben a korszakban már látható jelekkel megnyilvánult. Más kérdés, hogy nem ütötte meg az egészségügyi határértéket, magyarul a szülő, a gyermekorvos és a védőnő hármasának döntésében a […]

Elolvasom a cikket
A képen harmadik gyermekemmel vagyok látható. A baba épp csak elaludt. Utolsó összemosolygásunk még éreznető a kép hangulatán. Hat hetes ekkor a kisfiam.

Döglesztő általánosítások a fejlődés területén

Gyakran megakadok azon, amikor aggódó anyák, apák kérdéseire, hogy nincs-e valami baj, ha a gyerek nem teszi ezt, vagy azt, mikor a szomszédé már igen, olyan egyszerű általánosításokkal válaszolnak, hogy minden gyermek különböző ütemben fejlődik, nem szabad siettetni a folyamatokat. Ok. Minden ember a maga ütemében fejlődik. Aláírom. De már ebben a hosszúra sikerült felvezető […]

Elolvasom a cikket
A képen 5-6 éves kisfiú hasal egy homokozóban. Előtte kisebb műanyag dömper. A fiú vissza felé néz. Nem az előtte lévő kis dömper irányába. Talán valami elvonta a figyelmét eddigi játékáról. Zőld-kék póló és színes sort van rajta. A kép hangulata derűs, békés.
blog

Ellenőrizd gyermeked beszédfejlődését!

Kérd ingyenes táblázatomat, hogy megtudd, korának megfelelő szinten van-e gyermeked beszédprodukciója.

A táblázatból azt is megtudhatod, mi az, amit már megért.

Azt is elárulom, hova kell mindenképp eljutnia, hogy élvezettel tanuljon majd a suliban.