Mind a négy gyermekem nagy tanítómester! Ahogy ők a körülöttük lévő világra reagálnak, úgy mutatják nekem az utat, merre érdemes és merre nem szabad haladnunk családként.
Az első hárommal egészen sima utunk volt. Itt egy kis tartáshiba, ott némi Dévény manuálterápia, mehetünk szépen tovább.
Ha csak ők hárman lennének a gyermekeim, nem tapasztaltam volna meg a tehetetlenségnek, kétségbeesésnek azokat a mélységeit, amelyeket negyedik gyermekünk gondozása közben élhettem és élhetek meg ma is. Ha a többiek elvittek is a határaimig, a negyedik gyermekemmel élhettem meg azokat a nehézségeket, amelyek úgy érzem, hivatottá tesznek arra, hogy nehézséggel élő családokhoz szóljak.
A kalandos negyedik
Legkisebb gyermekünket nagyon vártuk a három testvérével együtt. Amikor megszületett, éreztük, hogy most lett teljes a család. Egy hónapos korában költöztünk új otthonunkba, egy számunkra idilli családi házba. A babát, aki addig a szülői hálóban aludt, 9 hónapos korában áttettük a gyerekszobába, a testvéreihez.
Ő viszont nem akarta megszokni az új helyét, gyakran felébredt, sírt. Átmentem hozzá és igyekeztem vigasztalni, visszaaltatni. A gyakori ébredések miatt viszont állandóan fáradt voltam. Nem tudom, tapasztaltad-e már, hogy ha fáradt vagy, neked is nehezebb türelmesnek lenni. Hát, nekem sem sikerült mindig. Én is türelmetlen lettem, és ráadásul közben kitört a nyári szünet, ami azt jelentette, hogy napközben sem tudtam többé szundítani, hogy kicsit erőre kapjak. Segítség nélkül kellett ellátnom hat fős családunkat. Rettentő fáradt és türelmetlen voltam akkoriban. Igazi házisárkány!
Kisiklik a fejlődés
Egyre többször fordult elő, hogy nem tudtam akkor odamenni a kicsihez, amikor ő igényelte volna. Amikor járni kezdett és már maga is ki tudott mászni a kiságyból, sétára indult a lakásban. Állandóan aggódtam érte, hogy éjjel magára ránt valamit.
Sokszor kért segítséget, erre éppen vagy tudtam reagálni, vagy nem. A meg nem értés, a tekintet-kapcsolat hiánya miatt kisfiam elhangolódott a valóságtól, vagyis tőlem. Képzeletvilágba menekült, rugalmatlan lett, nagyon nehéz volt rávenni az együttműködésre. Az óvodába szoktatás egy rémálom lett annak ellenére, hogy kisebbik bátyjával egy csoportba került és jól ismerte az egyébként kiváló nevelőket.
Lehetőség a javításra
Amikor az Alapozó Terápiák Alapítvány Homloklebeny Terápiás képzését elkezdtem, akkor esett le a tantusz, hogy kisfiam tünetei egyértelműen ennek az agyterületnek az alulműködését mutatják. Nem akartam terhelni amúgy is sok sebből vérző anya-gyerek kapcsolatunkat azzal, hogy saját magam kezeljem, így csak egy év múlva kaphatott szakszerű segítséget a Kerek-Világ Ház Alapítványnál, ahol akkor kezdtem dolgozni.
Három évig járt mozgásterápiára, ahol nagyon sok területen fejlődött. Kitartó lett. Nem rajzolt 5 éves koráig, ma már szépen ír és gyönyörűen rajzol. Nem lehetett vele társasozni, mert annyira félt, hogy veszít, hogy bele sem kezdett. Ma már jót lehet vele játszani, szívesen mesél saját történeteket és szépen mond verset is.
Kettőnk kapcsolata a regressziós időszakokban gyógyult meg, ez nem volt egyszerű. Tapasztalataimat beépítem a munkámba, de a legjobban azt szeretném, hogy senkinek, soha ne kelljen ilyen nehéz és fájdalmas tapasztalatokat szereznie.